Húú, de rég írtam már tegnap is készültem de nem volt kedvem. Na most talán sikerül. Az elmúlt 10 napba nem olyan sok minden történt velem. Tanultam suliba másztam le. Plusz egy bulin is át estem ami nem nagy szám volt. Egy darabig tuti nem megyek arra a szórakozó helyre. Tegnap Ildinek sikerült oda adnom végre az ajándékát. (: Szerencsére elnyerte tetszését aztán szokásosan filmet bámultunk. Nem sokat aludtam, mert reggel már 8kor keltem. Mentem mamámékhoz, mert oda jött a fodrász. Belet festve a haja megint. Most sima fekete nem kékesfekete. Plusz a csíkjaimat erősítettem meg. De rá jöttem az egyik képen se látszik annyira J Na mindegy. Végre könnyebb a hajam! Már rá fért, mert régen voltam. Holnap suliba megint nem megyek. De lehet este kocsma túra pedig igen (: Majd kiderül. Most pedig szerintem az oldimat frissitem amit találok. Ja és ide is fel rakom a mét képet amit ma gyártottam xD. Annyira várom már az április. Akkor elméletileg megint össze jön a Pest buli de akkor tuti fönt alszok nem fogok megint buli után haza vonatozni -.-’’ Az annyira szar volt. Most tuti fent szunyálok… :)

Ma tök jó kedvem van :D Miért is anyum hívott és lehet meg van a nyári munkám! Miért is?? Keresztanyukámék szoktak nyáron kajak tábort szervezni és ha minden igaz kellek oda felügyelőnek. Egy imádom a táborokat és gondolkoztam is, hogy jelentkezek ilyen dolgokra mint felügyelő. Kettő nem kell majd egy irodába ülnöm a sok papitok között. Egésznap víz közelébe lehetek. Amit szeretek, De addig még le kell adnom pár kilót, hogy megint fürdő ruhát vegyek magamra. De azaz én egyéni szociális problémám. Kettő szeretek gyerekek társaságában lenni. Régen mindig óvónő akartam lenni. Meg mindenki arra a pályára akart küldeni a családból. Mert látták, hogy hogyan bánok a gyerekekkel szeretem is őket. Amelyik nem hisztis. Így tök jó lenne… Lesz miért várnom a nyarat és még keresek is vele. Tök jó már bele is éltem magam. Csak  ne hogy aztán fölöslegesen. Amúgy már tavaly is nagyon szívesen mentem volna ki. Annyira imádtam az olyanokat amikor volt egy kis kedvenc táborvezető és mindegyik édes gyerek arra akaszkodik. Hát ha én leszek az?? Eltudok játszani a velük és szeretek kitalálni ilyen dolgokat. De totál heppi most csak jöjjön össze :P

Már itthon vagyok! Tiszta kész ez a napom most már úgy döntöttem ma itthon maradok és csak holnap fogok mindent elintézni. Már megint majd nem síró görcsöt kaptam a buszon. Számvitel előadás után, keresem a pénztárcámat és sehol nem találtam. Azt tudtam otthon tuti nem hagytam el. Annyira idegelt, mert benne volt az a pénz is amit mamámtól kaptam, hogy be tudja fizetni a tandíjat és rohad túl féltem, hogy nem lesz meg. Rohanok vissza a boltba ott hagytam az összes órámat ami lett volna még. Még két gyakorlat, de nem érdekelt. Szerencsére meg lett és mindenem benne volt. Igen azaz egy szerencsém minden nap oda járok. Vagy is mikor suliba megyek, hogy vegyek kaját. De ma meg fogadtam ki se dugom a fejem a házból. Nem akarok több bajt mára. Holnap elintézek mindet. De már nem megyek vissza órára mert simán vissza érnék. Kész komolyan az elmúlt pár nap nem mondható jónak….  
Inkább begubózok a szobámba és kikacsolok…

A mai napból elegem van. Kezdődött azzal, hogy az előadásunkat nem jó beszéltük meg így mi nem készültünk mellé. Így azt gondoltuk elég lesz a  diáról olvasni. Tévedtünk. Engem nem is érdekel inkább az zavart minket, hogy ne szívjanak a többiek a csoportba. De ahoz képest jól sikerült. Még meg is dicsérte a  tanár a munkámat. Azt mondta igényes és szép lett. Látszik, hogy dolgoztunk vagy is dolgoztam vele. Igen én számítógépes munkát igénytelenül nem adok ki a kezemből. Hála a honlapomnak. Igényes munkára tanított meg. Szerintem húzott is azért a pontokon.

A hétvége szokásosan telt. Vagy is nem annyira voltam a városba Ildvel telefont venni. Filmet néztünk, tanultam,  zenét hallgattam, anyummal rengeteget dumáltunk.

De térjünk vissza a mai napra. Totál szar kedvem lett… Miért is? Nem tudom mennyire érdekel titeket, de most ki kell írnom. Lehet ez másoknak semmit nem mond, mert minden a kezébe hullik. De nekem nem. Régen én is mindent meg kaptam és tényleg nagy igényű volta. De most már teljesen vissza fogtam magam. Hisz tudom milyen mikor az embernek spórolni a kell és 6x át kell gondolnia mit vehet meg vagy mit nem. A lényeg át akartam utaltatni a tandíjamat. Erre nem sikerült. Mert mint kiderült nincs annyi pénz rajta. Mindegy nem is ragozom tovább hisz szerintem senkit nem érdekel az én gondjaim. Az a lényeg ez a dolog le lombozott kurvára. Erre még az oldalamon is névtelenül írogatnak kedves szavakat amit rohadtul utálok..

Már tegnap is szar kedv kerülgetett és sírhatnékom volt. Kellet nekem a rengeteg emlék videót nézegetnem. Mennyi rengeteg fiatalról készült… Kicsit elszomorított. Még előttük van az élet. Be is fejezem inkább tovább őrlöm magam mit titeket fárasszalak, ha egyáltalán valaki elolvassa!