Új design! Minden olyan dolog felkerült rá amit szeretek és aktuálisan eszembe jutott. Jó sok időbe telet mire ezt az icinyke picinke fejlécet összehoztam, mert eleinte nem volt semmi ötletem hozzá. Most nem fogom hosszú percekig elemezni, mit miért raktam oda. Hiszen már hajnal van és kezdek álmos lenni. Megint hajnali órákba fent vagyok eddig tartott a délelőtti kellés. :D Holnap el kéne vinni a csizmámat sarkaltatni, mert szombatra kell. De de szép álmokat mindenkinek. :)

Napok óta csak ezt a számot tudom hallgatni, amit két bejegyzéssel arrébb kiraktam. (de kiteszem megint a bejegyzés aljára muszáj) :) Péntekem elég sűrű nap volt. Délre megfőztem anyummal vagy is ő főzött én meg néztem és kávéztam. Kell néha ilyen is. Nincs midig az embernek kedve főzni. Na lényegében csak bátyónak lett elkészítve az ebéd, hogy ha jön melóból legyen kajája. Aztán mi meg mentünk nagymamámhoz, mert tudni kell róla mindig azt mondja nincs étvágy. Kezdjük azzal már 88 éves vagyis csak lesz.  Így egyedül nem szeret enni, csak tatám sokáig ott volt mellette, így azért mentünk át anyummal, hogy együtt együnk. Aztán csak rábírtuk. Így már megéri átmenni. Aztán meglátogattam keresztlányomat is pont sims 3-ba volt elmerülve és hosszú perceken keresztül mesélt nekem róla. Annyira szeretem azt a lányt, de lassan majd jön a Tini korszaka. :D Fúú de öregszem már... :D Kersztanyumnak oda adtam meghívott, nem gondoltam volna, hogy ennyire örül neki. Ha minden igaz keresztlányom és keresztanyum is jön. Gondoltam ha már apum aki fontos személy nem lehet mellettem, de vissza gondolva se a 8. ballagásomon nem volt és a középiskoláson. De hogy a fenébe jött volna amikor nem bírt volna órákat végig állni a műlábával. De azért ha haza jöttem csak mindig mellettem volt. Ilyen diplomaosztós ebéd vacsora nem lesz, mert  most nem úgy jöttek össze a dolgok. Nem is várom el.  Visszatérve az előző szálakhoz. Este végül haverokkal találkoztam, mert oda akartam adni gyerekkori barátnőnek a meghívott, meg Pistinek. De alapból jó kezdődött az este. hívom Pistit mikor érnek a pertuba meg stb. miatt. Erre hív másik haverom, hogy nem tudta fölvenni telefonját, de Psit fürdik. Mondom ez fájt. :D A nem érintőképernyős telefonhoz már nem ért, de alapból szart a telefonja Pistinek. :D  Végül egy nagyon régi ismerősöm hívott, hogy nem megyek a városba, először úgy volt nem, aztán még is ott kötöttem ki.  De eldumálgattam vele egy sort meg minden. Egy másik ismerősöm meg 5 perc alatt bebizonyította hülye vagyok a némethez. Tisztába vagyok vele mindig is az voltam. De nem érthetek mindenhez. Szeretek dögivel számolni és logikai feladatokon gondolkozni meg sok dologgal foglalkozni. Nem mehet minden tökéletesen, de lehet ha nagyon erőltetném a  német tanulás akkor mennem, de soha nem tettem azt.

Ma vagy is már tegnap kaptam egy nagyon jó kritikát dushiitól. Amitnagyon szépen köszönök neki. :) Bővebenre rá mész elolvashatod vagy továbbra? nem tudom nem sokszor szoktam oda beteni írásokat.

Legjobban neki tetszik a zenéje az Eurovision jelöltek számai közül. :) Így remélem Puskás Petit küldik. :) Muszáj volt egy külön bejegyzést szentelni neki, mert már jó pár napja vártam arra, hogy halljam a teljes verziót és tényleg jó :) Hallgassátok  és az előző bejegyzésbe pedig csodáljátok az átrendezte szobámat. :D

Ma rávettem magam és végre át rendeztem a szobámat. Már kicsit untam így és valami változást akartam, most meg lett. Készítettem fotókat. :D Az egyik fotel ami sok helyett foglalt és abból gépeztem áthúztam anyumnak és egyből az lett a kutyum helye.  Vagy is anyám oda fektette a drágaságot. :D

Dél körül kezdtem kipakolni és takarítani, mert azt is kellett és rendezkedni.  Az íróasztalt és az ágyat cseréltem meg. Külön van választva az alvó és a társalgó részt. Így neveztem el. Hiszen az íróasztalom mögé került az ágy. Meg végre nem kell forogni ha gépezek és tv-t akarok nézni. Na de ne én beszéljek inkább a képek. Ilyen volt: {megnézem}
Ilyen lett:

"Mikor kicsi voltam, nem az volt nekem a nagy titok, hogyan csinálnak gyereket, hanem hogy miért. A tennivalókat értettem – a bátyám, Jesse, részletes tudnivalókkal szolgált –, bár akkor biztos voltam benne, hogy valamit rosszul tud. A többi korombéli még azzal volt elfoglalva, hogy a tanár háta mögött a „pénisz” és a „vagina” szavakat keresgélték az iskolai értelmező szótárban. Engem egyéb részletek érdekeltek. Miért van például, hogy némelyeknek csak egy gyerekük van, más családok meg mintha a szemünk előtt osztódnának? Vagy hogy Sedona, az új lány az iskolában, miért meséli fűnek-fának, hogy arról a helyről nevezték el a szülei, ahol őt csinálták. („Milyen jó, hogy éppen nem Jersey Cityben voltak”, mondta erre mindig az apám.)
Most, hogy tizenhárom éves vagyok, ezek a különbségek még bonyolultabbnak tűnnek: például van egy nyolcadikos, aki kimaradt az iskolából, mert „bajba került”. A szomszéd nő meg szándékosan teherbe esett, nehogy a férje beadja a válópert. Tényleg, ha most leszállnának a marslakók, és megvizsgálnák, miért születnek a Földön gyerekek, arra jutnának, hogy a legtöbb embernek véletlenül lesz gyereke, mert akkor éjjel túl sokat ittak, vagy mert a születésszabályozás nem száz százalékos. Vagy ezer más okból, de egyik sem túl dicséretes.
Én viszont nagyon speciális célból születtem. Nem egy üveg olcsó bor vagy a telihold vagy a pillanat heve miatt. Hanem mert egy tudósnak sikerült úgy összehoznia az anyám petéjét az apám spermájával, hogy értékes, különleges genetikai kombináció keletkezzen. Az igazság az, hogy amikor Jesse nemileg felvilágosított, és én, a nagy hitetlen, elhatároztam, hogy megkérdezem az igazat a szüleimtől, többet kaptam, mint amire számítottam. Leültettek, és elmondták a szokásos szöveget, persze – de azt is elmondták, hogy azért választottak éppen engem embrió koromban, hogy megmentsem a testvéremet, Kate-et. – Így még jobban szerettünk téged – hangsúlyozta az anyám –, hiszen pontosan tudtuk, mire számítsunk.
Azon persze elgondolkodtam, mi lett volna, ha Kate egészséges. Valószínűleg még mindig a mennyben vagy valahol másutt lebegnék, és arra várnék, hogy kis időre hozzákapcsolódhassak egy testhez odalenn, a Földön. Biztos, hogy nem ehhez a családhoz tartoznék. Szóval, az a helyzet, hogy én, egyedüliként e kerek világon, nem véletlenül kerültem ide. Márpedig ha a szüleinknek céljuk van velünk, akkor az a jó, ha az a cél létezik. Különben mi sem létezünk."

{Jodi Picoult: A nővérem húga}