Ajándékok becsomagolva, Kókusztekercs készen és már csak az vacsit kell meg csinálnom. itt a karácsonyi hangulat. :)

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPKET KÍVÁNOK MINDENKINEK!

Hétvégn üneppeltem, hogy megint egy ével öregebb lette. A nap nagy résézt a családommal töltötem. Vásárolgatunk és együtt ebédeltünk. Egy jó pár ruha darabbal megint gazdagabb letten. De végre kitudom használni, hogy több ruhát tudok hordani. Csak könyebb ha az ember le ad 20 kg. :)

Azt nem mondom, hogy 100% jól érezem amgam a bőrőmbe van még mit ladnom, de lassan és biztosan.

Folytatva a Szombatomat délután én mentme barátnőmhőz, mert szegény a mútét után agyhoz van kötve. Utána meg egy óra pihi után leugrottam a kocsmába egy koccintás után.

Aztán a nap végén jött a legjobb dolog. ;) A psikám (ahogy kolléganőm hívja) végzett 10 a munkábba és jött köszönten. :) Végre nem arról szólt, hogy kifogásokat a keresve letudjunk lépni ha nem végre titkolozás nélkül együtt lehetünk. Ennél több ajándék nem kell. :D

A végére egy kis képecske:

Tegnapi bejegyzésembe már szinte a kutyámtól búcsúztam el, amikor írtam kint feküdt az udvaron mozdulatlanul. Olyan 6-7 óra lehetett amikor egszer csak meghallotam kintről az ugatását. Felcsillanta  szemem és hirtelen kirugta magát és bejött a lakásba. Most az nem mondom, hogy szökdelve. Ha nem szépen komótosan, de megint egy kicsit erőre kapott. Ez a kuty még mindig velünk szeretne maradni. Pedig tényleg már felkészültem rá, hogy nem lesz többet nem is tudom hányszor sírattam meg. De most megint itt van. Hihetetlen milyen élni akarás van ebben az állatban.

Anyukám össze is futott a a tenyésztővel, ahonna vettük még. Meglepődött saját maga is, hogy még mindig él a kutya. A mi kutyáinka nem tudom, hogy a szeretetünk marasztalja itt, hiszen a puli kutyámat is nagyon szeretem és ő is több mint 18 éves lehetet mikor el kellet altani.

Így most kicsit fáradtan, de megkönnyebűlve gépelem be ezeket a sorkat. Nem sokat pihentem megint a hétvége alatt.

U.I: Azt hiszem egy kicsit frissítem az Anda menüt. :)

Nem szeretnék bucsuzkodi a kutyusomtól. De szegény napok otta nagyon rossz állapotba van. :( Sajnos elérte azt a kort amikor már nem bírja. Nagyon szeretem és reménykedek egy kicsit, hogy hét ha jobb lesz, de sajnos már nincs nagyon jól. =/

Nem akar már bejönni a lakásba a hangját se lehet hallani és egésznap csak fekszik. Nem eszik. Nagyon le van fogyva. Pedig már mondtam neki, hogy aludjon nyugodtan. De még mindig itt van. Pedig jobban szeretném ha megpihenne és nem az állat orvost kellene kihívni és ellaltatni. Már is pottyognak megint a könnyeim. Nagyon fog hiányozni, ha nem lesz már csak 13 éves korom óta velem van. Nagyon sok dolgot megéltünk együtt...

Nehéz, de már nagyon látszik rajta, hogy nem itt van. :'(

Emlékeztető magamnak: Többször kell emlékeztetni őket mit szeretnénk. Rendszeresen feledékenyek. :)