Néha saját magam bele bonyolódok a dolgokba, hogy kinek mit mondtam. Van egy rossz szokásom, hogy sok mindent elhintek ködösítve és mögé azt gondol az ember, amit akar. Igazán csak egy ember tudja valójában, hogy mögötte milyen belső tartalom van.
Újabb tanulságot tanultam megint a titkok nem sokáig maradnak leplezetlenül egy haveri társaságban. Legjobban olyan emberek lovagolnak, rajta akiknek nincs magán életük és féltékenység árassza el. De titkon reménykedek, hogy csak én nézem be. De ez már hónapok óta ez megy, csak remélni tudom, hogy lenyugodnak a kedélyek és visszatérünk a rendes kerékvágásba. De tudom jól soha nem lesz semmi se olyan, mint régen.

Őszintén meg mondom nem volt időm és erőm ide írogatni. :D Lehet felnőttem? Fú, azt kétlem, hiszen még mindig kérnek tőlem személyit. Valamelyik reggel is mentem melóba beugortam a boltba egy doboz cigiért. A pénztáros kérte a személyimet, és amikor átadtam közöltem mennyi idős vagyok, akkor sokkolta a dolog. Mondtam is neki igen nem suliba megyek valójában, ha nem dolgozni. Szeptembertől alá is írtam a munkaszerződésemet és csak annyit tudok mondani, hogy egyenlőre szeretem még a munkámat. Valahogy élvezem azt, hogy rohangálnom kell. De lesznek biztos olyan percek, amikor pokolba fogom kívánni.

Sok mindenről lenne mit írnom, de valahogy a ködösítés mostanság nem megy. Kimentem a formámból. De hát ha erőt veszek magamon és hát ha meg tudom azt osztani amit gondolok. Vagy csak mind kifogás. Már nem is tudom, de… Nincs, de inkább a saját tapasztaltból mondom, hogy lehet ködösítés után csak szarul jönnék ki a dologból. Tudom jól így is sok olvasómat elveszítettem. Itt a suli és sok ember most teljes erőből beleveti magát. Meg hát lehet sokan azt gondolták egy újabb oldal, ami szerkesztő nélkül árválkodik. De tévedtek még írogatni fogok ide.