Valamivel el kell terelnem a figyelmemet ezért választottam azt, hogy írjak. Meg próbálok épp kézláb mondatokat összerakni, de az mikor ment nekem. Nincs jó kedvem kifejezetnem szar, kedvem lett. Pont ezt nem szeretem volna, hogy megpiszkálják, mert tudom ebből nem lesz jó vége. Csak az, hogy még hagyják szenvedni, mert egy darabig az infúzió életbe tartja. De már ez se biztos. Tuti ériz ő is, mert ma mamámnak már mondtam, hogy nem fogja megélni a szülinapját, ami február 14 lesz. =(  Jó bele kezdtem a közepébe az a lényeg eddig otthon látták el anyumék és a testvérei tatámat. Ma meg mentővel vitték be a korházba… Onnan már nincs vissza út. Így se voltam ma a toppon. Olyan szar kedvem volt egyedül éreztem magam és minden szar eszembe jutott, amin elméláztam. Néha nem túl jó, ha sokat gondolkodok. Ma meg már nem volt milyen teendőm, hisz tegnap már mindent megcsináltam. Most meg itt ülők és arra várok, valami történjen már. Vagy anyám hívjon, hogy akkor most mi van vagy ilyesmi… Nem szeretem ez a tétlenséget és várni mi történik. Megint úgy vélem és ezt már 2 éve is így gondoltam, hagyják szegényt  és had haljon meg szenvedés nélkül, mert lehet ha életbe tartják csak szenved és fáj mindene. Már egy hónapja lassan nem tudja ellátni magát… Egy újabb év amikor már megint valakit eltávozik az életemből és már nem lesz a része, de ahogy ezek a dolgok jönnek egyre jobban viselem. Jó azért nekem is vannak, hold pontjaim mikor kitör belőlem. De már régen nem tudok úgy megviselni. Most is úgy látom nagyobb szükség lesz arra, hogy anyámat támogassam, mint hogy magamat sajnáltassam. Abból már nagyon rég kinőttem. Meg hisz mi értelem van??
Ma érdekes módon kialudtam magam, de már megint mindent össze visszaálmodtam. A vizsgától kezdve, a bulizással, a haverokkal, a barátommal. Ez elmúlt hetekben egyfolytában álmodom ezek szerint még éjszaka se kapcsol ki az agyam...